Trükkös oktatók – oktatói trükkök

A járművezető-képzés legkiszolgáltatottabb szereplői talán az oktatók: ők többnyire az autós-motoros iskolák alvállalkozói. Az amúgy siralmas óradíjak harmadát mindjárt vissza is tartják a fővállalkozó iskolák. Ami pedig a több helyütt alkalmazott 2000–2500 forintból náluk marad, abból az autót is képtelenség fenntartani – főleg annak, aki szinte új Mercedesszel vagy Audival dolgozik, mert ilyen is van a piacon. Csodálkozik valaki, ha ilyen feltételek mellett trükközni kényszerülnek?

Lencsés Károly| Népszabadság| 2010. február 3. |2 komment

Számoljunk: egy óra, vagyis igazából ötven perc alatt városi forgalomban – átlagos körülmények mellett – húsz kilométert kényelmesen meg lehetne tenni, ami egy tanulóvezető esetében legalább két liter benzin. Máris elment az óradíjból több mint hatszáz forint. Ha a maradék 800–1200 forintot nettó jövedelemnek tekintenénk, az – feltéve, hogy valaki főállásban űzi az ipart – havonta legfeljebb 160–240 ezres bevételt jelentene, de ebből kell állni az autó évente akár több százezres karbantartási és javítási költségeit, a biztosítást, a különféle adókat, a majdani kocsicserét, s még meg is kellene élni valamiből. Hát, ez nem megy. De oktatni mellékállásban sem bombaüzlet, bár elég sokan próbálkoznak.

Az oktató tehát igyekszik a kilométerrel takarékoskodni, hiszen óránként akár egy liter benzint nyerhet, ami havonta bő hatvanezer forint. Jobb esetben elviszi a negyvenpercesre kalibrált vizsgakörre a tanulót, máris van tíz ajándék perce. Vagy dugóban araszolgat vele. Esetleg indulás előtt hosszas fejtágítót, útközben meg szusszanásnyi szünetet tart. Ha pedig született volánvirtuózzal találkozik, igyekszik rávenni, hogy menjen előbb vizsgázni, mert a kifi zetett harminc órából úgysem jár vissza semmi. Ám egészen durva módszerek is vannak. Például a tanuló úgy ír alá, hogy egyetlen percet sem ült a volán mögött.

Rossz nyelvek szerint még van ennél is lejjebb. Miután az iskolák egy részénél bevett gyakorlat, hogy más a tarifa a kötelező és más a pótóra esetében, az oktatónak nem igazán érdeke a gyors és eredményes vizsga. Ha tehát valakinek kevés a harminc óra, az tiszta haszon. Hallani itt-ott: az oktatóktól nem teljesen idegen, hogy tegyenek is erről. Vagyis inkább keveset tesznek azért, hogy a tanuló hamar kapja meg a jogsit.

A meglepetések elkerülése érdekében nem árt némi körültekintés. Mindenekelőtt érdemes alaposan tájékozódni a képzés ténylegesen várható költségeiről, elsősorban a gyakorlati vezetés óra- és pótóradíjáról.

Ha a kettő között túl nagy a különbség, az gyanús lehet. De szakértők szerint akkor is el kell gondolkodni, ha valahol gyanúsan alacsony az ár, mert ott aligha várható minőségi képzés.

Forrásaink állítják, hogy tisztességes tanfolyamot nehéz 150 ezer alatt összehozni, miközben most a piacon hatvanezer körüli akciók is vannak. Ám ha a pocsék oktatás miatt szükség lesz 10-15 pótórára, a kedvezményes kurzus is könnyen százezerbe kerülhet, az esetlegesen kidobott vizsgadíjról – ami januártól már 11 ezer forint – és az elvesztegetett időről nem beszélve.

Jól teszi, aki még körültekintőbben jár el. Kifaggatja például az ismerőseit, hogy ki hová járt tanfolyamra, és ott mit tapasztalt. Sok minden kiderülhet. Segít az eligazodásban a közlekedési hatóság is, mert közzéteszi, hogy az egyes iskolák tanulói átlagosan hányadik alkalommal jutnak át a vizsgán. Ezt az eredményességi mutatót cégek szerint bontásban a www.nkh.hu/ címen mindenki megtekintheti.

A negatív csúcsot minden bizonnyal egy III. kerületi bt. tartja: náluk egy-egy ember átlagosan nyolcszor futott neki a vizsgának, mire jogosítványhoz jutott.

Akad viszont két-három olyan – viszonylag kis létszámot oktató – iskola is, ahol egyetlen bukás sem volt. Az átlag egyébként valahol a másfél és a kettő között van, miközben néhány nagy piacvezető, magát abszolút profiként reklámozó vállalkozás ennél lényegesen gyengébb teljesítményt nyújt. Tessék böngészni bátran.

 

 

 

 

 

 

 

 

Vezetői engedély kerékcsere nélkül?

Horváth Zsolt Csaba az új szabályokról és az új képzési rendről

Ötvenezer forintért senki nem szerezhet jogosítványt, legfeljebb jogot arra, hogy az első vizsgán megbukjon – állítja Horváth Zsolt Csaba, a Nemzeti Közlekedési Hatóság elnöke, aki szerint egy jogosítvány tanfolyamostul-vizsgadíjastul 100–130 ezer forint. Van, ahol ezt előre lehet tudni, van, ahol csak menet közben döbben rá a hallgató, hogy átverték. Ezen a gyakorlaton kíván változtatni már a közeli jövőben a hatóság.

Fekete Gy. Attila| Népszabadság| 2010. február 3. |5 komment

 

 

Hatezer oktató „osztozik” százezer diákon

– Január elsején lépett hatályba az új KRESZ, közben a hatóság a gépjárművek műszaki vizsgáztatása után a gépjárművezető-képzés átalakítására készül. Nem lesz sok így együtt, a változásból?

– Mindenekelőtt szögezzük le: január elsejétől új KRESZ-szabályok léptek hatályba, de nem egy új KRESZ. Bár az kétségtelen, hogy ez alkalommal sok fontos változtatást hajtott végre a jogalkotó, sok kérdést rendeznek az elfogadott módosítások, összességében ez még mindig az 1975-ben kiadott és azóta húsz-egynéhányszor kisebb-nagyobb mértékben módosított régi KRESZ, csupán átesett egy újabb ráncfelvarráson.

– A Nemzeti Közlekedési Hatóság már jó ideje sürgeti egy alapjaiban új KRESZ kibocsátását. El is készítették a maguk javaslatát. Mi a tervezet sorsa?

– Közlekedési rendőrök, ezen a területen dolgozó ügyészek, bírák, közlekedési szakértők, oktatók, autósiskolák és számos civil szervezet bevonásával készítettünk egy tervezetet, azonban azt látni kell, hogy egy átfogó módosítás csak alapos előkészítés után hajtható végre. Nem jelenthetjük ki egyik napról a másikra, megkockáztatom, egyik hónapról a másikra sem, hogy mostantól ezek az új KRESZ-szabályok. Időt kell hagyni az embereknek arra, hogy megismerjék és megtanulják az új szabályokat. El kell dönteni, hogy legyen-e kötelező vizsga az autósoknak és a motorosoknak az új KRESZ-ből? Emellett a közlekedés többi szereplőjét is fel kell készíteni az új szabályokra, a biciklistákat és a gyalogosokat is. Veszélyes „játék” ebben a műfajban a kapkodás. December végén, közvetlenül karácsony előtt jelentek meg a mostani KRESZ-módosítások, amelyeket január elsejétől már mindenkinek alkalmazni kellene. Ön szerint az érintettek a két ünnep között megtanulták az új szabályokat?

– Nyilván nem. De akkor nemlenne szerencsésebb, ha eldöntenék, lesz-e gyökeresen új KRESZ, és ha lesz, mikor vezetik be, s csak utána alakítanák át a gépjárművezető-képzést?

– Nem. Évente átlagosan százezren szereznek Magyarországon B kategóriás jogosítványt. Ezer autósiskola közel hatezer oktatója már nem is verseng, hanem ádáz harcot vív a kegyeikért. A jelenlegi rendszerben nehéz eligazodni. Honnan tudja ma egy tizennyolc éves diák vagy a szülei, hogy melyik iskola készíti fel őt a legjobban arra, ami a forgalomban autóvezetőként vár majd rá? Milyen szempont alapján válasszon magának iskolát a hallgató?

– Felteszem, aszerint, hogy melyik a legolcsóbb.

– Valószínűleg sokaknál döntő tényező az ár. Vannak iskolák, amelyek 50–60 ezer forintért „gyors” jogosítványt kínálnak a jelentkezőknek. A baj csak az, hogy 50–60 ezer forintért törvényes eljárásban nem lehet jogosítványhoz jutni. Enynyi pénzért a hallgató legfeljebb csak arra szerez jogot, hogy az első vizsgán megbukjon, és kemény pénzekért újabb, majd a következő bukás után még újabb pótórákat vegyen. Sajnos, a piac nem tudta még kiszűrni azokat, akik megalapozatlan és betarthatatlan ígéretekkel magukhoz csábítják a hallgatókat, majd két-háromszor annyiért, mint azt eredetileg ígérték, felkészítik őket a vizsgára.

– A hatóságnak nincs joga és eszköze, hogy rendet tegyen a piacon?

– Ma még csak kevés eszközünk van, és azokkal is csak hosszú és bonyolult eljárás keretében élhetünk. Nem olyan egyszerű ma még számunkra egy rosszul működő autósiskola működési jogát felfüggeszteni. Mi például nem szondáztathatunk egy autóvezető-oktatót, csak ha rendőrt hívunk. A rendőr megteheti, mi nem.

– Csak nem azt akarja mondani, hogy van olyan autósiskola, ahol az oktató iszik és vezet?

– Még olyannal is találkoztak a kollégáim, akinek a kérdéses időszakban nem volt jogosítványa, valamiért, nyilván nyomós okból kifolyólag bevonták az okmányát, de ő mégis oktatott. Ez a helyzet azonban hamarosan megváltozik. Megteremtődnek a lényegében azonnali következményekkel járó hatósági fellépés jogi és technikai keretei.

– Nemrég a gépjárművezető oktatók egy része fellázadt az NKH új vizsgarendszere ellen. Felszólították társaikat, hogy direkt bukjanak meg a vizsgán. Mi lett a botrány vége?

– Az oktatók két százaléka vett részt az akcióban. A többség számára nem okozott gondot kitölteni egy olyan tesztet, amit bármelyik növendéküknek is meg kell tudni csinálni, ha B kategóriás jogosítványt akar szerezni. Az oktatói vizsgák eredménye azt mutatja, hogy a holnap autósait képzők többsége igen jól felkészült, tudja, amit a hivatása gyakorlásához tudnia kell. Van egy kisebbség, amelyről ez már nem mondható el. Megjegyzem, ha valaki szándékosan meg akar bukni, akkor minden kérdésre rossz választ ad, azaz nulla pontot ér el. Nem véletlen azonban, hogy a „lázadás” szervezői nem ezt javasolták követőiknek. Ahhoz ugyanis, hogy valaki minden kérdésre rossz választ adjon, tudni kell a jó választ. Míg, ha minden esetben csak „a” vagy csak „b” válaszokat adnak meg, a nagy számok törvénye alapján nagy valószínűséggel nem szereznek elég pontot ahhoz, hogy átmenjenek.

– Azt mondta: a többség igen jól felkészült... Akkor miért is kell gyökeresen átalakítani a gépjárművezető-képzést?

– Nem az oktatókkal van baj, a rendszer a rossz. Amit és ahogy oktatnak. És ők azért oktatják azt és úgy, mert a vizsgán azt és úgy kell tudni. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az autósiskoláknak elsősorban nem a vizsgára, hanem a közlekedési helyzetekre kell felkészíteniük a hallgatóikat. Ma sok felesleges információt kell megtanulnia annak, aki jogosítványt akar szerezni. Ugyan miért kell azt egy autósnak tudnia, hogy egy táblaoszlopon hány tábla lehet, vagy hogy milyen távolságra kell az egyik vagy a másik előjelző táblát kihelyezni. Azon is el kell gondolkodni, hogy szükséges-e olyan mélységben oktatni a gépjárműismeretet, ahogy az ma zajlik. Amikor egyes autótípusoknál már egy egyszerű izzócsere is szervizi feltételek mellett hajtható végre, s ezért a rendőrök már nem is ellenőrzik, hogy megvan e az izzókészlet, miért gyötörjük mi ezzel a hallgatókat? Megygyőződésem, hogy az autóvezető-képzésnek nem arról kell szólnia, hogy sok ember ül egy teremben és bemagolja a KRESZ-táblákat. Azokat az internetről vagy könyvekből is meg lehet tanulni. Az a jó autósiskola, ahol a legkülönbözőbb közlekedési szituációkra és azok kezelésére készítik fel a növendékeket. Vannak egyébként már ma is ilyenek.

– Attól, aki már megszerezte a jogosítványát, és valamilyen szabálysértés miatt küldték utánképzésre, soha senki nem kéri számon a tudását. Felvetődött, hogy az egészségügyi alkalmasság mintájára időnként az úrvezetők ismereteit is fel kellene mérni?

– Felesleges. Tapasztalataink szerint, különösen az autósokra igaz ez, az érintettek figyelemmel kísérik a közlekedési szabályok változásait. Legrosszabb esetben az őket megbírságoló rendőrtől, de mindig összeszedik azt a tudást, ami ahhoz kell, hogy ne okozzanak galibát. Abban viszont látnék fantáziát, ha azok, akik hajlandók némi önképzésre, és tudásukról valamilyen formában – például az interneten az ügyfélkapun keresztül, vagy más módon – számot adnak, kaphassanak jutalompontokat. Az egyes szabálysértésekkel járó büntetőpontok tapasztalataink szerint hatékony eszköznek bizonyultak a közlekedési morál javításában. Gondolni kellene azonban a nem notórius szabálysértőkre is, akik már egy botlás után is készek elővenni a KRESZ-könyvet és tanulni, hogy még egyszer ne kövessék el ugyanazt a hibát.

 

Jogosítvány csak biztos tudással

Nem a táblákat, hanem a közlekedési helyzeteket kellene tanítani

Az autós-motoros iskolák nyújtsanak magas színvonalú képzést, és ne kaphasson senki felkészületlenül jogosítványt – legalábbis a Nemzeti Közlekedési Hatóság ezt szeretné elérni. Ehhez új oktatási tematikát készítenek, és igyekeznek megszüntetni a gyakorlati képzésben tapasztalható anomáliákat.

Lencsés Károly| Népszabadság| 2010. február 3. |nincs komment

A járművezető-képzés színvonalának javítását tűzte ki célul a Nemzeti Közlekedési Hatóság – tájékoztatott a szervezet elnökhelyettes, Lovas Károly Róbert. Már el is készült egy koncepció, amely az eddigiekhez képest teljesen új oktatási szisztémát tartalmaz, és bizonyos elemeit akár már az idén bevezethetik. A jelenlegi – többé-kevésbé a hetvenes években kialakult – képzési rendszeren mielőbb változtatni kell ugyanis, mert az akkori néhány százezres járműpark helyett ma körülbelül 3,6 millió gépkocsit tartanak nyilván, amelyek egészen más műszaki paraméterekkel rendelkeznek, és az úthálózat is jelentősen fejlődött.

A helyzetet nehezíti, hogy már a nyolcvanas évek végén rendre új autós-motoros iskolák jöttek létre, s a rendszerváltozás után ezen a területen is teljessé vált a liberalizáció. Így aki a minimális követelményeknek eleget tett, iskolát alapíthatott, és gomba módra szaporodtak is a mikrovállalkozások. Ezek száma jelenleg meghaladja az ezret, miközben a nyolcvanas évek végén – pedig akkor sokkal nagyobb igény mutatkozott a képzés iránt –jóval kevesebben próbálkoztak ezen a területen megélni.

A képző szervezetek fénykora a rendszerváltozás környékén volt: 1988 és 1991 között minden egyes évben körülbelül 190 ezren szereztek B kategóriás jogosítványt. Nyilván ez is közrejátszott az iskolaalapítási boomban, ám a kereslet később rohamosan csökkent, és úgy tűnik, hogy egy-egy esztendőben tartósan legfeljebb százezer körüli jelentkezővel lehet számítani. Így a több mint ötezer gyakorlati oktatóra fejenként még húsz tanuló sem jut. Mindez oda vezetett, hogy a fogyatkozó számú potenciális ügyfél megszerzése érdekében gyilkos árverseny alakult ki, és egyes cégek már olyan tarifákkal dolgoznak, amelyek a működéshez minimálisan szükséges költségeket sem fedezik.

Mindezek következményeként szükségszerűen csökkent a képzés színvonala, és például a fővárosban átlagosan csak minden második tanuló megy át elsőre a gyakorlati vizsgán. Mellesleg az oktatók sem mindig teljesítenek jobban: tavaly a kötelező továbbképzésen hatvan százalékuk bukott meg az elméleti vizsgán, ami mindjárt magyarázattal szolgál tanítványaik gyatra teljesítményére is. A hatályos szabályok szerint azonban ennek nincs semmilyen következménye: másnap mehetnek vissza tanítani.

A piacot a hatóságok bizonyosan nem befolyásolhatják, mert a verseny szabadságát nem korlátozhatják. Ám azt sem engedhetik meg, hogy gyenge színvonalú oktatás folyjék, és felkészületlen emberek ülhessenek a volánhoz. Ezért első lépésben az elméleti képzésben várhatók változások – közölte az elnökhelyettes. Ma kizárólag egyetlen eredmény számít: a tanulók menjenek át a vizsgán. Ehhez a tanfolyamokon bebifláztatják velük a jelzőtáblákat, és addig gyakoroltatják őket, ameddig a számítógépes rendszerben szereplő vizsgakérdéseket közül elegendő számú feladványt meg nem tudnak oldani. Lovas szerint ez nem lehet a tanfolyamok célja, mert a KRESZ-t otthon is lehet magolni.

Inkább azt tartanák kívánatosnak, hogy az iskolákban ne elsősorban a szabályokat oktassák – azokat egyéni felkészülés keretében is elég jól el lehet sajátítani –, hanem azt: mit kell tenni egyes forgalmi szituációkban. Ehhez megfelelő tananyagra és multimédiás eszközökre van szükség. Az új képzési tematika már készül, számítógéppel és projektorral pedig az iskolák rendelkeznek. Még jobb lenne, ha szimulátorokat is alkalmaznának, de ez ma sajnos irreális kívánság.

Az viszont nem, hogy a tanulók minél több – álló- vagy mozgóképen bemutatott – valós közlekedési szituációval találkozzanak. Vagyis: a KRESZ mechanikus sulykolása helyett arra kellene törekedni, hogy a jövendő járművezetőkben kifejlesszék annak képességét, hogy felismerjenek adott helyzeteket, meghatározzák az alkalmazandó szabályokat, és képesek legyenek a gyors döntésre. A tesztlapok kitöltésekor egykét perc is van erre, de az életben gyakran egy-két másodpercig sem lehet gondolkodni a helyes válaszon. Ezért lenne szükség minél több szituációs gyakorlatra. És közbevetőleg: a hatóság szerint az sem ártana, ha az iskolák a közlekedési morál javításához is hozzájárulnának. Jó lenne, ha tudatosítanák, hogy az elsőbbségi jog nem feltétlen, a nagyobb autó nem biztosít kiváltságokat, a gyalogosok és a kerékpárosok meg gyengébbek, s illik vigyázni rájuk.

A gyakorlati oktatás során tapasztalható anomáliák megszüntetése a másik cél – jelentette ki az elnökhelyettes. Ma meglehetősen gyakori, hogy a nyomott árak miatt a tanulók nem az ígért szolgáltatást kapják, hanem a kötelező 29 óránál csak jóval kevesebbet vezetnek. Miután zömében fiatalokról van szó, viszonylag könnyű rávenni őket, hogy a nem teljesített órákat is aláírják, így látszólag minden rendben van, „csak” az eredményes vizsgához – és később a jármű biztonságos vezetéséhez – szükséges minimális gyakorlatot nem szerzik meg (lásd Trükkös oktatók című írásunkat).

Ez azonban nehezebb diónak tűnik, hiszen a papír sok mindent elbír. Ezért felvetődött, hogy tanulóvezetői kártyát kellene bevezetni, az oktató járművébe pedig olyan szerkezetet építenének be, amely regisztrálja a vezetéssel töltött tényleges időt és a megtett utat is. A problémát ez egy csapásra megoldaná, ám efféle költséges rendszer bevezetésére még bizonyosan várni kell.

EgyébkéntLovas szerint nem kizárólag a kötelező óraszám be nem tartása jelent gondot. Amikor a harminc órát meghatározták, a városi utakon jóval kisebb volt a forgalom, ezért akkoriban akár húsz-harminc kilométert is megtehettek egy óra alatt. A tanuló tehát levezethette a minimálisan szükségesnek tartott hatszáz kilométert, ma viszont ennek jó, ha a felét teljesíti. Emiatt lehetséges, hogy a gyakorlati képzés óraszámát és a teljesítendő kilométert együtt kellene meghatározni.

Hosszabb távon a vizsgáztatás rendje is változhat – véli az elnökhelyettes. Az elméleti tudásról számítógépes rendszeren kell számot adni, ami szinte manipulálhatatlan. Külföldön már léteznek olyan rutinpályák, amelyeken szintén a gépé a főszerep: a komputer sorsolja ki a feladatot, az útba, illetve a mesterséges akadályokba épített érzékelők pedig egyértelműen jelzik, ha a tanuló megfelelő teljesítményt nyújtott. A forgalmi vizsga során persze mindig jelentős szerepe lesz az emberi tényezőnek, ott marad a véletlenszerű ellenőrzés.

 

 

Drágul a gyakorlati vizsga

Tavaly még 3660 forintba, januártól viszont már 11 ezerbe kerül egy forgalmi vizsga. A drasztikus drágulásnak a Nemzeti Közlekedési Hatóság szerint több oka is van. Az egyik, hogy az utóbbi években alaposan felborultak az arányok, és utóbb már többe került a KRESZ-vizsga, mint a jóval költségesebb gyakorlati megmérettetés. Ennél is fontosabbnak tartják azonban, hogy változtassanak a korábbi nem túl jó gyakorlaton. Az alacsony díjtétel mellett sokan gondolták úgy, hogy gyengébb felkészültséggel is megéri nekifutni a vizsgának, hiszen túl sokat nem veszíthetnek. Részben ennek tudható be, hogy az első forgalmi vizsgán elbukók aránya öt év alatt 36-ról 46 százalékra nőtt. Lehetséges persze, hogy voltak olyanok is, akik némi szerencsével átmentek, de ha később balesetet okoztak, ennek bizonyára nem tudtak felhőtlenül örülni.

A díj emelése első pillantásra brutálisnak tűnik, ám a jogosítvány megszerzésének összes költségéhez képest korántsem olyan riasztó. A tanfolyam díja ugyanis valahol hatvanezer körül kezdődik, s a KRESZ, a rutin- és a forgalmi vizsga még húszezer. Az elsősegélynyújtó tanfolyam és vizsga díja 12 ezer, az orvosi vizsgálat ötezer, a jogosítvány illetéke pedig négyezer forint. Ez mindösszesen legalább százezer forint, a drágulás tehát csupán nyolc százalék körül van.

Akik elcsalják a kilométereket

Kevesebb oktató vív ádáz harcot a tanulókért

Durvuló árharc, kétes színvonalú oktatás, tisztességtelen trükkök: még mindig jócskán akad gond a hazai gépjárművezető-képzéssel.

Boda András| Népszabadság| 2010. február 3. |2 komment

Akár százezer forintnyi különbség is lehet az úrvezetői jogosítvány megszerzésére felkészítő tanfolyamok árai között. Kevés tanuló, sok iskola – éveken át ez határozta meg a hazai gépjárművezető-oktatás helyzetét, emiatt pedig még ma is „durva” konkurenciaharc dúl a sofőrképzéssel foglalkozó mintegy nyolcszáz aktív cég között. A mára kialakult helyzetről minden nél többet elárul az: van, ahol ötvenezer forintért hirdetik a B kategóriás jogosítvány megszerzésére felkészítő tanfolyamot, másutt viszont ugyanezért háromszor ennyit, százötvenezret kérnek.

Bár úgy tűnik, hogy az iskolák közötti árharccal jól járnak a tanulók, a szakemberek szerint a látszat csal: ma is gyakoriak a kezdő sofőröket megkárosító trükkök, tisztességtelen módszerek.

A szokatlanul éles konkurenciaharc elsősorban annak következménye, hogy hoszszú éveken át csökkent az autósiskolák tanulóinak száma, ugyanakkor egyre többen próbáltak – sokan munkahelyük elveszítése miatt kényszervállalkozásban – oktatókként boldogulni. 2003-ban 113 ezer tanulóra jutott 6110 oktató, 2005-ben viszont lényegében változatlan diákszám mellett már 7516-an tanították a vezetést. Azóta – főként a nyugdíjazások, pályaelhagyások, s az oktatóképzés átmeneti szünetetetése miatt – szűkült a tanárok köre, így az aránytalanság lassan szűnni kezdetett. Tavaly 108 ezer tanuló tett B kategóriás vizsgát, miközben a szakoktatók száma 5450-re csökkent. Bár a számok alapján rendeződni látszik a helyzet, az iskolák közötti gyilkos árversenynek továbbra sincs vége.

– A konkurenciaharccal önmagában nem lenne probléma, csakhogy a piacon mind a mai napig akadnak olyan cégek, amelyek tisztességtelen módszereket is alkalmaznak –mondta érdeklődésünkre Simon László, a Magyar Autósiskolák Szövetségének egyik vezetőségi tagja. – Az például, aki ötvenezerért hirdet tanfolyamot, szinte biztosan kókler. Ez az összeg ugyanis még a benzinköltséget, a kocsi amortizációját és az oktató bérét sem fedezi. Épp ezért gyakori trükk, hogy az alacsony árakkal becsábított ügyfelet a tanfolyam végén pluszórák vételére szorítják, amikért viszont már a piaci ár többszörösét kérik. Így végül a rendkívül kedvező tarifájú tanfolyam semmivel sem olcsóbb a többinél. Sőt.

Akad példa arra is, hogy a gyorsaság ígéretével csábítanak jelentkezőket egyes iskolák. Azt ígérik, hogy négy hét alatt jogosítványhoz juttatják az ügyfelet, ám ez egyszerűen képtelenség. Amikor viszont ezzel szembesül a tanuló, már nem visszakozhat. További gond, hogy egyes iskolák a tanulókon spórolnak, vagyis a diák az előírtnál jóval kevesebb kilométert tesz meg a gyakorlati órákon. Mindez azt is jelenti, hogy egyre romlik az oktatás színvonala.

Simon szavait alátámasztják az autósiskolák szakmai felügyeletét ellátó Nemzeti Közlekedési Hatóság statisztikái. Ezek szerint ugyanis 2002-ben még a gyakorlati vizsgára jelentkezők 61,8 százaléka sikeres volt az első próbálkozásra, öt év múltán viszont már csak 54,3 százalékos volt ez az arány.

Mindezekmiatt Simon László szerint a reménybeli tanulóknak alaposan meg kell nézniük azt, hogy hova iratkoznak be. Mint mondta, a tandíj kifizetése előtt feltétlenül érdemes körbenézni a kiszemelt iskolában, s megtudni, milyen körülmények között tanítanak. Szerinte a korszerű tantermekből ma már nem hiányozhatnak a számítógépek, a szimulátorok és a kivetítők. A szakember úgy véli, tanulságos lehet belenézni az úgynevezett elégedettségi dokumentumokba is, amikben a korábbi tanulók értékelik az adott iskolát. Ha nincs ilyen dokumentum, akkor az már önmagában óvatosságra intő jel. Mindemellett az árakat is alaposan tanulmányozni kell. Simon szerint ma a 120–150 ezer forintos tarifa számít reálisnak a B kategóriás jogosítvány esetében. Fontos azonban tudni, hogy ez az összeg szinte mindenütt csak a 28 órás elméleti és a 30 órás gyakorlat képzés költségét fedezi. Emellett további – öszszességében mintegy negyvenezer forintos – kiadást jelent a vizsgák és az egészségügyi tanfolyam díja, valamint a jogosítvány kiadása előtt fizetendő eljárási illeték.

Ma már egyre több autósiskola nem az alacsony árral, hanem inkább pluszszolgáltatással próbál tanulókat toborozni, állítja a szakember. Mind gyakoribb, hogy az oktatási intézmények képzési programjukba beépítenek egy rövid vezetéstechnikai kurzust is. Így a kezdő sofőrök, bár több pénzért, de jóval felkészültebben kerülhetnek ki egyedül a forgalomba jogosítványuk megszerzése után.

http://nol.hu/mozaik/#sectionblog4b69babcbd112top4b69c33320578